Mónika Lupu
A reggel csendje Hozzád hív
Uram, hogy hálát adjak,
megpihent ez a fáradt szív,
s most örvend az új napnak.
Te őrizted az álmomat,
és adtál békességet,
erőmet Te újítottad,
hogy kövesselek Téged.
Tiéd Uram ez a világ,
Tiéd itt mind az élet,
Te hordozod a nap gondját,
a Te szent kezed éltet.
Vezess engem ma utadon,
hogy tetszésedre éljek,
S ha kísértés a rosszra von,
oltalmat Tőled kérjek.
Mint gyermeked, szeresselek,
Hallgassak mindig szódra,
szívembe zárjam beszéded,
legyen forrás a jóra...
Ámen.
2016. január 27., szerda
A Boldogság titka
Sok-sok évszázaddal ezelőtt élt egy bölcs Indiában, aki azt állította magáról, hogy ő a világ legboldogabb embere, mivel két varázsládájában őrzi azokat a titkokat, amik bárki életét boldoggá tudják tenni.
India mohó fejedelmei hatalmas kincseket ajánlottak fel neki a ládákért, több alkalommal is betörtek hozzá tolvajok, de soha senki nem találta meg a ládákat.
A fejedelmek minél inkább próbálták a varázsládát megszerezni, annál irigyebbé és boldogtalanabbá váltak. Miközben ők egyre keserűbb életet éltek, a bölcs napról-napra boldogabban élt.
Egyszer csak egy kisgyermek lépett be a bölcs otthonában, és így szólt: ”Mester, szeretnék én is olyan boldogan élni, mint te. Megmutatnád nekem, hogy hogyan lehetek boldog?”
A bölcsnek megtetszett a gyermek nyíltszívűsége, tisztasága, és ezt válaszolta:
“Igen, megmutatom neked, hogyan lehetsz boldog. Ülj le, és figyelj jól! Valóban két varázsládám van, amelyben a titkokat őrzöm: az egyik a szívem, a másik az eszem, és ezekben összesen nyolc titok van elrejtve.
Íme, a nyolc titok
1. Tudd, hogy az Isten mindig veled van, és hálásnak kell lenned mind azért, amid van.
2. Szeretettel kell bánnod önmagaddal. Minden este és reggel ezeket kell elmondanod: Fontos, értékes, okos ember vagyok. Sokra vagyok hivatott, és nem létezik olyan akadály, amit ne tudnék legyőzni.
3. Éld is át azt, amit mondasz: ha okosnak tartod magadat, viselkedj okosan. Ha bátornak tartod magad, akkor ne félj cselekedni. Ha képesnek tartod magadat az akadályok legyőzésére, akkor győzd is le az összes akadályt.
4. Soha ne légy irigy másokra. Ha mások már elérték a saját céljaikat, akkor érd el te is a saját céljaidat.
5. Ne táplálj haragot a szívedben senki iránt. A harag nem engedi, hogy boldog legyél, ezért bocsáss meg másoknak.
6. Soha ne vedd el azt, ami a másé. Ha te ma elveszel valamit valakitől, holnap tőled értékesebb dolgot fognak elvenni. Ha tartozol valakinek, akkor fizesd meg a tartozásodat, és add vissza azt, ami nem téged illet. Ez a lelki békéd alapja lesz.
7. Ne tégy rosszat senkivel. A világ összes élőlénye tiszteletet, szeretet érdemel.
8. Minden reggel mosollyal ébredj, és fedezd fel a jót és a szépet a körülötted lévő világban. Anélkül segíts másoknak, hogy azon gondolkodnál, mit fognak cserébe adni.
A boldogságot őszintén keresőknek pedig add át ezt a nyolc titkot, hogy ők is boldogan élhessenek!”
Kirándulásuk alkalmával összevesztek, és az egyik barát képen törölte a másikat, aki megsértődött, anélkül hogy szólt volna bármit is, beleírta a homokba: "Ma a legjobb barátom lekevert egyet!"
Mentek tovább a sivatagban, egy oázishoz értek, ahol elhatározták, hogy megfürödnek.
Az a barát, aki kapott egy pofont, fuldoklani kezdett, de a másik kimentette. Magához térvén, kőbe véste: "Ma a legjobb barátom megmentette az életemet!"
Az a barát, aki lekevert egyet, majd megmentette a másikat, megkérdezte: Mikor megütöttelek, homokba írtad. Most meg kőbe vésted. Miért? A másik azt válaszolta: Mikor valaki megbánt, csak homokba szabad írnunk, hogy a megbocsátás szele eltörölje a szavakat.
De ha valaki jót tesz velünk, véssük kőbe, hogy senki se törölhesse el.
Tanuld meg sérelmeidet homokba írni, a jó szerencsédet pedig kőbe vésni!
A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött.
A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló össze gyűjtött mézet ad.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt.
A szegény ember lehajtotta fejét és így szólt:
- Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így hát amikor megkaptam tőled a túrót és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet.
A gazda roppant módon elszégyellte magát és hazament.
Tanulság: Amilyen mértékkel mérsz, olyannal mérnek neked is.
2016. január 18., hétfő
5 Mózes 31:8;
Az Úr ő az,aki előtted megy,ő lesz te veled; el nem marad tőled,sem el nem hágy téged:ne félj és ne rettegj!
Talán mi is meg tapasztaltuk azt néha el kell a segítség és szükségünk van fiatal munkaerőre,fiatal munkásra aki helyettünk látja el a továbbiakban a szolgálatot.Azt olvassuk hogy Mózes 120 éves volt és idős kora ellenére már nem volt ereje tovább vezetni a népet ezért választotta maga helyett Józsuét aki fiatal volt és aktív munkaerőnek számított ezért kapta azt a feladatot mint Mózes csak Józsué nem nyílatkoztatta ki Isten szavait hanem hadvezérként állt a nép élére.Mózes búcsubeszédében felhívta Józsué figyelmét arra hogy ne féljen mert Isten megy előttük és Ő vezeti őket a folyón túlra,a búcsubeszédben egy ígéret is hangzott el az élő Teremtő Isten nem hagyja magára Józsuét és a népet hanem velük marad amíg a célhoz nem érnek.A mi életünk olyan mint egy vonat fel szállunk rá és elutazunk a jövőbe,igaz még nem érkeztünk meg de reménykedünk hogy megérkezünk.Az utazás során velünk tart az élő Teremtő Isten Aki kalauzként el kísér minket hogy biztos legyen az utazás és a megérkezés a jövőbe ami még előttünk van.
Az Úr ő az,aki előtted megy,ő lesz te veled; el nem marad tőled,sem el nem hágy téged:ne félj és ne rettegj!
Talán mi is meg tapasztaltuk azt néha el kell a segítség és szükségünk van fiatal munkaerőre,fiatal munkásra aki helyettünk látja el a továbbiakban a szolgálatot.Azt olvassuk hogy Mózes 120 éves volt és idős kora ellenére már nem volt ereje tovább vezetni a népet ezért választotta maga helyett Józsuét aki fiatal volt és aktív munkaerőnek számított ezért kapta azt a feladatot mint Mózes csak Józsué nem nyílatkoztatta ki Isten szavait hanem hadvezérként állt a nép élére.Mózes búcsubeszédében felhívta Józsué figyelmét arra hogy ne féljen mert Isten megy előttük és Ő vezeti őket a folyón túlra,a búcsubeszédben egy ígéret is hangzott el az élő Teremtő Isten nem hagyja magára Józsuét és a népet hanem velük marad amíg a célhoz nem érnek.A mi életünk olyan mint egy vonat fel szállunk rá és elutazunk a jövőbe,igaz még nem érkeztünk meg de reménykedünk hogy megérkezünk.Az utazás során velünk tart az élő Teremtő Isten Aki kalauzként el kísér minket hogy biztos legyen az utazás és a megérkezés a jövőbe ami még előttünk van.
2016. január 12., kedd
EZ EMBER ISTEN FIA VOLT!
A munka kész, a megváltásnak
csodája elvégeztetett...
A megváltó az átok fáján
nagy kínok közt kiszenvedett.
A nap letűnik fájdalmában,
a föld remeg és zeng az ég.
A bátor harcos félelmében
reszket, s a szeme fényben ég.
A gúnyolódók ajka néma,
szemük merően rámered,
előbb még büszkén gúnyolódtak,
most rémtől gyötört emberek.,
A marcona, s érzéketlen
katona szíve feldobog:
'Az Isten Fia volt ez ember!'
- ennél többet nem mondhatok.
Az Isten Fia volt ez ember!
- száll messze, időn s téren át -
Az Isten Fia volt ez ember,
ki viselt töviskoronát.
Az Isten Fia volt ez ember!
- kiáltja tenger és szelek, -
ki parancsolt a tengereknek
s az orkán néki engedett.
Az Isten Fia volt ez ember!
- kiáltják százan, ezren,
ki engemet is meggyógyított,
mikor feküdtem betegen.
Az Isten Fia volt ez ember,
ki az életnek Ura volt,
és feltámadván a halálból
legyőzött Sátánt és poklot.,
Az Isten Fia volt ez ember,
ki néked bűnös, megbocsát,
és ingyen örök üdvöt ád!
A munka kész, a megváltásnak
csodája elvégeztetett...
A megváltó az átok fáján
nagy kínok közt kiszenvedett.
A nap letűnik fájdalmában,
a föld remeg és zeng az ég.
A bátor harcos félelmében
reszket, s a szeme fényben ég.
A gúnyolódók ajka néma,
szemük merően rámered,
előbb még büszkén gúnyolódtak,
most rémtől gyötört emberek.,
A marcona, s érzéketlen
katona szíve feldobog:
'Az Isten Fia volt ez ember!'
- ennél többet nem mondhatok.
Az Isten Fia volt ez ember!
- száll messze, időn s téren át -
Az Isten Fia volt ez ember,
ki viselt töviskoronát.
Az Isten Fia volt ez ember!
- kiáltja tenger és szelek, -
ki parancsolt a tengereknek
s az orkán néki engedett.
Az Isten Fia volt ez ember!
- kiáltják százan, ezren,
ki engemet is meggyógyított,
mikor feküdtem betegen.
Az Isten Fia volt ez ember,
ki az életnek Ura volt,
és feltámadván a halálból
legyőzött Sátánt és poklot.,
Az Isten Fia volt ez ember,
ki néked bűnös, megbocsát,
és ingyen örök üdvöt ád!
A belső szépség
(Pamela J. De Roy)
A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek.
Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:
- Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?
Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:
- Igen, tudom.
Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé. Útközben mindegyre azon gondolkoztam, vajon hogyan beszéljem meg a helyzetet Lisával.
Hazaérve leültem, és magam elé állítottam Lisát. Gyengéden így szóltam hozzá:
- Lisa, amikor az a két néni megszólított, megdicsérték a küllemedet. Szépnek teremtett az Isten. De az embernek belülről is szépnek kell ám lennie. - Értetlenül nézett rám, így hát folytattam. - Tudod, mitől szép valaki belülről?
Lisa komolyan megrázta a fejét.
- Nos, a belső szépség a te választásod, drágám, hogy jó gyereke vagy a szüleidnek, jó testvére vagy a nővérednek és a bátyádnak és jó barátja vagy a játszótársaidnak. Törődnöd kell a többi emberrel, drágám. Meg kell osztanod a pajtásaiddal a játékaidat. Gondoskodással és szeretettel kell bánni mindenkivel, aki bajban van, vagy fáj valamije, és barátra van szüksége. Ha így teszel, belülről is szép vagy. Érted, miről beszélek?
- Igen, mami. Sajnálom, de ezt nem tudtam-felelte.
Megöleltem, megmondtam neki, hogy szeretem, és hogy örülnék, ha nem felejtené el, amit mondtam neki. Többet nem beszéltünk a témáról.
Csaknem két évvel később vidékre költöztünk. Egy osztályba jártak egy Jeanna nevű kislánnyal, akinek az édesanyja meghalt. A gyerek apja nemrégiben feleségül vett egy rendkívül életvidám, melegszívű, közvetlen teremetést. Első látásra nyilvánvaló volt, hogy ő és Jeanna remekül megértik egymást.
Egy nap megkért, hogy hadd jöjjön át hozzánk Jeanna egy délutánra játszani. A kislány mostohaanyjával úgy beszéltem meg, hogy másnap, a délelőtti foglalkozás után hazaviszem magammal Jeannát.
Amikor kihajtottunk a parkolóból, Jeanna megkérdezte:
- Meglátogathatnánk a mamát?
Tudtam, hogy a mostohaanyja munkában van, így vidáman csak annyit mondtam:
- Hát persze. Tudod az utat?
Jeanna igennel felelt, és útmutatásai alapján csakhamar a temetőbe vezető, kavicsos úton találtam magam.
Először megijedtem, mert elképzeltem, milyen kellemetlenül érinti majd Jeanna szüleit, ha elmondom nekik, mi történt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt számomra,hogy a kislánynak nagyon fontos, hogy meglátogassa az anyja sírját, szüksége van rá; és bízik bennem, hogy odaviszem. Ha nemet mondok, abból esetleg azt szűrhetné le, hogy rossz dolog, amit akar.
Igyekeztem nyugodnak látszani, mintha elejétől fogva tudtam volna, hová megyünk. Megkérdeztem Jeannát:
- Tudod,hol van édesanyád sírja?
- Nagyjából tudom - válaszolta.
Leparkoltam, ahol mondta, majd kiszálltunk, és körbejártuk a környéket, amíg rá nem találtunk a sírra, melyen a mamája neve állt.
A két kislány a sírkő egyik felére ült, én a másikra, és Jeanna elkezdett mesélni róla, milyen volt az életük odahaza az anyja halálát megelőző hónapokban. Elmondta, mi történt azon a napon, amikor az anyja meghalt. Elég hosszan beszélt. Közben Lisa szeméből patakzott a könny, mindvégig átölelve tartotta Jeannát, és gyengéden simogatta a hátát.
- Jaj, Jeanna, annyira sajnálom, hogy anyukád meghalt.
Végül Jeanna rám nézett, és azt mondta:
- Tudod, én még mindig szeretem az anyukámat, de az új anyukámat is szeretem.
A szívem mélyén tudtam, hogy ezért akart idejönni. Rámosolyogtam, és megpróbáltam megnyugtatni.
- Tudod, Jeanna, ez a csodálatos a szeretetben. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adhassunk: Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Olyan, mint egy nagyon hosszú gumiszalag, ami megnyúlik, és körülöleli mindazokat, akik fontosak nekünk. Nagyon szép és jó dolog, hogy mindkét anyukádat szereted. Biztos vagyok benne, hogy édesanyád nagyon örül neki, hogy van egy új anyukád, aki szeret és gondoskodik rólad meg a testvéreidről.
Visszamosolygott rám, és úgy tűnt, elégedett a válaszommal.
Néhány pillanatig csendben ültünk, azután felkerekedtünk. A lányok vígan játszottak ebéd után, amíg Jeanna mostohaanyja meg nem érkezett.
Röviden elmeséltem neki, mi történt délután, és miért döntöttem úgy, ahogy, de a részletekre nem tértem ki. Hatalmas megkönnyebbüléssel állapítottam meg, hogy Jeanna mostohaanyja nagyon megértő, és helyesli a döntésemet.
Miután elmentek, felültettem Lisát a konyhaszékre, megcsókoltam az arcát, magamhoz öleltem és a következőket mondtam neki:
- Nagyon büszke vagyok rád, Lisa. Nagyszerű barátnője voltál Jeannának ma délután. Biztosan sokat jelentett neki, hogy olyan megértően viselkedtél, odafigyeltél rá, és átérezted a szomorúságát.
A lányom kedves, barna szemével komolyan nézett rám, és azt kérdezte:
- Mondd, mama, most szép voltam belülről?
(Pamela J. De Roy)
A szeretet csodálatos dolog. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adjunk. Mindig jut belőle bőven mindenkinek.
Hétéves lányommal, Lisával sétáltunk hazafelé az utcán egy napos délelőtt, amikor két idős hölgy megállt előttünk. Rámosolyogtak Lisára, és azt mondták:
- Tudod, hogy nagyon szép kislány vagy?
Lisa csípőre tette a kezét, és unott hangon válaszolt egy sóhaj kíséretében:
- Igen, tudom.
Lányom látványos beképzeltségétől zavartan kértem bocsánatot a két hölgytől, majd folytattuk utunkat hazafelé. Útközben mindegyre azon gondolkoztam, vajon hogyan beszéljem meg a helyzetet Lisával.
Hazaérve leültem, és magam elé állítottam Lisát. Gyengéden így szóltam hozzá:
- Lisa, amikor az a két néni megszólított, megdicsérték a küllemedet. Szépnek teremtett az Isten. De az embernek belülről is szépnek kell ám lennie. - Értetlenül nézett rám, így hát folytattam. - Tudod, mitől szép valaki belülről?
Lisa komolyan megrázta a fejét.
- Nos, a belső szépség a te választásod, drágám, hogy jó gyereke vagy a szüleidnek, jó testvére vagy a nővérednek és a bátyádnak és jó barátja vagy a játszótársaidnak. Törődnöd kell a többi emberrel, drágám. Meg kell osztanod a pajtásaiddal a játékaidat. Gondoskodással és szeretettel kell bánni mindenkivel, aki bajban van, vagy fáj valamije, és barátra van szüksége. Ha így teszel, belülről is szép vagy. Érted, miről beszélek?
- Igen, mami. Sajnálom, de ezt nem tudtam-felelte.
Megöleltem, megmondtam neki, hogy szeretem, és hogy örülnék, ha nem felejtené el, amit mondtam neki. Többet nem beszéltünk a témáról.
Csaknem két évvel később vidékre költöztünk. Egy osztályba jártak egy Jeanna nevű kislánnyal, akinek az édesanyja meghalt. A gyerek apja nemrégiben feleségül vett egy rendkívül életvidám, melegszívű, közvetlen teremetést. Első látásra nyilvánvaló volt, hogy ő és Jeanna remekül megértik egymást.
Egy nap megkért, hogy hadd jöjjön át hozzánk Jeanna egy délutánra játszani. A kislány mostohaanyjával úgy beszéltem meg, hogy másnap, a délelőtti foglalkozás után hazaviszem magammal Jeannát.
Amikor kihajtottunk a parkolóból, Jeanna megkérdezte:
- Meglátogathatnánk a mamát?
Tudtam, hogy a mostohaanyja munkában van, így vidáman csak annyit mondtam:
- Hát persze. Tudod az utat?
Jeanna igennel felelt, és útmutatásai alapján csakhamar a temetőbe vezető, kavicsos úton találtam magam.
Először megijedtem, mert elképzeltem, milyen kellemetlenül érinti majd Jeanna szüleit, ha elmondom nekik, mi történt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt számomra,hogy a kislánynak nagyon fontos, hogy meglátogassa az anyja sírját, szüksége van rá; és bízik bennem, hogy odaviszem. Ha nemet mondok, abból esetleg azt szűrhetné le, hogy rossz dolog, amit akar.
Igyekeztem nyugodnak látszani, mintha elejétől fogva tudtam volna, hová megyünk. Megkérdeztem Jeannát:
- Tudod,hol van édesanyád sírja?
- Nagyjából tudom - válaszolta.
Leparkoltam, ahol mondta, majd kiszálltunk, és körbejártuk a környéket, amíg rá nem találtunk a sírra, melyen a mamája neve állt.
A két kislány a sírkő egyik felére ült, én a másikra, és Jeanna elkezdett mesélni róla, milyen volt az életük odahaza az anyja halálát megelőző hónapokban. Elmondta, mi történt azon a napon, amikor az anyja meghalt. Elég hosszan beszélt. Közben Lisa szeméből patakzott a könny, mindvégig átölelve tartotta Jeannát, és gyengéden simogatta a hátát.
- Jaj, Jeanna, annyira sajnálom, hogy anyukád meghalt.
Végül Jeanna rám nézett, és azt mondta:
- Tudod, én még mindig szeretem az anyukámat, de az új anyukámat is szeretem.
A szívem mélyén tudtam, hogy ezért akart idejönni. Rámosolyogtam, és megpróbáltam megnyugtatni.
- Tudod, Jeanna, ez a csodálatos a szeretetben. Sosem kell elvennünk valakitől, hogy másnak is adhassunk: Mindig jut belőle bőven mindenkinek. Olyan, mint egy nagyon hosszú gumiszalag, ami megnyúlik, és körülöleli mindazokat, akik fontosak nekünk. Nagyon szép és jó dolog, hogy mindkét anyukádat szereted. Biztos vagyok benne, hogy édesanyád nagyon örül neki, hogy van egy új anyukád, aki szeret és gondoskodik rólad meg a testvéreidről.
Visszamosolygott rám, és úgy tűnt, elégedett a válaszommal.
Néhány pillanatig csendben ültünk, azután felkerekedtünk. A lányok vígan játszottak ebéd után, amíg Jeanna mostohaanyja meg nem érkezett.
Röviden elmeséltem neki, mi történt délután, és miért döntöttem úgy, ahogy, de a részletekre nem tértem ki. Hatalmas megkönnyebbüléssel állapítottam meg, hogy Jeanna mostohaanyja nagyon megértő, és helyesli a döntésemet.
Miután elmentek, felültettem Lisát a konyhaszékre, megcsókoltam az arcát, magamhoz öleltem és a következőket mondtam neki:
- Nagyon büszke vagyok rád, Lisa. Nagyszerű barátnője voltál Jeannának ma délután. Biztosan sokat jelentett neki, hogy olyan megértően viselkedtél, odafigyeltél rá, és átérezted a szomorúságát.
A lányom kedves, barna szemével komolyan nézett rám, és azt kérdezte:
- Mondd, mama, most szép voltam belülről?
A békák példázata
Egy életre szóló lecke
Egy életre szóló lecke
Volt egyszer egy csoport béka...
...akik versenyezni akartak.
Egy nagyon magas toronyba akartak feljutni.
Sok néző gyűlt össze, hogy figyeljék a versenyt és bíztassák a békákat.
Elkezdődött a verseny...
De...
A nézők közül senki nem hitt abban, hogy egy békának is sikerülni fog feljutni a torony csúcsára.
Ilyeneket mondogattak:
„Oh, de fárasztó!!!
Sosem fognak feljutni!“
Vagy:
„Semmiképp nem sikerülhet, a torony túl magas!“
A békák kezdtek lemaradozni, egyetlenegy kivételével aki élénken kapaszkodott felfele...
A nézők kiabáltak:
„Ez túl fárasztó! Senki sem fog feljutni!“
Egyre több béka gondolta meg magát és fordult vissza... ...Csak az az egy haladt tovább kitartóan... Egyáltalán nem akarta feladni!
Végül mindenikük feladta, azt az egy békát kivéve, aki hatalmas ambicióval és kitartással egyedül jutott fel a torony csúcsára!
Ezután a többi béka és a nézők is meg akarták tudni, hogyan sikerült neki az, amit mindannyian lehetetlennek hittek.
Egy néző odament a békához és megkérdezte, hogyan volt annyi ereje hogy feljusson a csúcsra.
Ekkor derült ki, hogy...
A győztes béka SÜKET volt !!!
Atyám, Rád hagyatkozom
Atyám,
Rád hagyatkozom,
tedd velem azt, ami neked tetszik.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm.
Kész vagyok mindenre,
csak akaratod teljesedjék bennem
és minden teremtményedben.
Semmi mást nem óhajtok, Istenem!
Kezedbe ajánlom lelkemet,
neked adom, Istenem,
szívem egész szeretetével,
mert szeretlek téged,
és a szeretet sürget,
hogy egészen neked adjam magam,
hogy fenntartás nélkül
kezedbe helyezzem életemet,
határtalan bizalommal,
mert te vagy az én Atyám!
Ámen
2016. január 1., péntek
Lk 1:5-13;
Az evangéliumi beszámolót Lukács Zakariás és Erzsébet történetével nyítja meg.Az idős házaspárnak nem volt gyermekük,igaz Istenfélelemben éltek és őszintén szolgáltak az Úrnak.Zakariás egyik nap füstölő áldozatot mutatott be Istennek,Zakariásnak látomásban meg jelent Isten angyala és mivel látta az angyalt megijedt.Az angyal azért jelent meg Zakariásnak hogy közölje vele az örömhírt fia fog születni és nevezzék Jánosnak,Zakariás kételkedve fogadta Isten szavait nem hitte el hogy Isten meghallgatta az imáját és valóra váltotta életében az igéretet.Zakariás régóta vágyott egy gyermekre azt kérdezte az angyaltól Lk 1:18-20; Miről tudhatom ezt meg ?mert én vén vagyok és a feleségem is igen idős.És felelvén az angyal monda néki:Én Gábriel vagyok és az Isten előtt állok,és küldettem hogy szóljak veled,és örvendetes dolgokat jelentsek néked:De amiért nem hittél szavaimnak amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében,most meg némulsz,és egészen addig nem tudsz meg szólalni amíg mindezek végbe nem mennek.
Láthatjuk Zakariás néma
lett,a templomból ki ment a néphez aki már türelmetlenül várta és arra vártak hogy meg tudják mi fog történni és mi lesz a gyermek neve.Zakariás csak integetett majd feltárta az angyal által kijelentett nevet egy táblára János a neve.Megnyilt Zakariás szája és újra tudott beszélni,talán gyakran így vagyunk mi is mint Zakariás kételkedünk Isten igéreteiben.Zakariás nem véletlenül lett néma,Gábriel aki meg szólitotta Zakariást sok eszközzel figyelmeztethette volna őt és felhivhatta volna a figyelmét hogy hidjen
Isten igéreteiben és fogadja el az örömhirt.A némaságot Zakariás bűntetésként kapta,az evangélista ezzel a történettel azt szeretné hogy ismerjük fel a történet hátterében Isten szava áll és a Szentlélek által ihletett feljegyzést olvasunk.
Az evangéliumi beszámolót Lukács Zakariás és Erzsébet történetével nyítja meg.Az idős házaspárnak nem volt gyermekük,igaz Istenfélelemben éltek és őszintén szolgáltak az Úrnak.Zakariás egyik nap füstölő áldozatot mutatott be Istennek,Zakariásnak látomásban meg jelent Isten angyala és mivel látta az angyalt megijedt.Az angyal azért jelent meg Zakariásnak hogy közölje vele az örömhírt fia fog születni és nevezzék Jánosnak,Zakariás kételkedve fogadta Isten szavait nem hitte el hogy Isten meghallgatta az imáját és valóra váltotta életében az igéretet.Zakariás régóta vágyott egy gyermekre azt kérdezte az angyaltól Lk 1:18-20; Miről tudhatom ezt meg ?mert én vén vagyok és a feleségem is igen idős.És felelvén az angyal monda néki:Én Gábriel vagyok és az Isten előtt állok,és küldettem hogy szóljak veled,és örvendetes dolgokat jelentsek néked:De amiért nem hittél szavaimnak amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében,most meg némulsz,és egészen addig nem tudsz meg szólalni amíg mindezek végbe nem mennek.
Láthatjuk Zakariás néma
lett,a templomból ki ment a néphez aki már türelmetlenül várta és arra vártak hogy meg tudják mi fog történni és mi lesz a gyermek neve.Zakariás csak integetett majd feltárta az angyal által kijelentett nevet egy táblára János a neve.Megnyilt Zakariás szája és újra tudott beszélni,talán gyakran így vagyunk mi is mint Zakariás kételkedünk Isten igéreteiben.Zakariás nem véletlenül lett néma,Gábriel aki meg szólitotta Zakariást sok eszközzel figyelmeztethette volna őt és felhivhatta volna a figyelmét hogy hidjen
Isten igéreteiben és fogadja el az örömhirt.A némaságot Zakariás bűntetésként kapta,az evangélista ezzel a történettel azt szeretné hogy ismerjük fel a történet hátterében Isten szava áll és a Szentlélek által ihletett feljegyzést olvasunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Szerelmünk története 1 Mózes 24; Láthatjuk azt régen a szülők választottak párt gyermeküknek, Ábrahám tudta a legjobban azt ki lesz a p...
