Szeretteim egy érdekes írás akadt a kezembe, ebből az írásból szeretnék veletek néhány gondolatot megosztani: Énünk megtagadása Lk 9:23-24;
Mindannyian tudjuk hogy a kereszt a halált szimbolizálja jelképesen, Jézus meghalt értünk a kereszten hogy mi ne vesszünk el hanem éljünk Isten színe előtt. A Kolossé 1:19-20; verseiben ezt olvassuk: Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földieket, és a mennyeieket úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által. A keresztet Jézus a vállunkra helyezte, azt szokták mondani hogy mindenkinek meg van a maga keresztje. A kereszt lehet az amikor te ápoló vagy egy kórházban és gondozod a betegeket, a kereszt lehet az is amikor ápolod beteg szüleidet, életünk során Krisztus keresztjét hordozzuk. Emlékszem egy történetre, ennek a történetnek az a lényege hogy egy ember útra kelt és magával vitte a keresztet. Ahogy haladt oda ért egy szakadékhoz és át szeretett volna jutni a másik oldalra de nem tudott mert a keresztje rövid volt, az ember nehéznek találta a keresztet és hogy könnyítsen a terhén le vágott belőle egy darabot. Ez a darab hiányzott a keresztből, a túloldalon ott volt az a város ahova igyekezett. Gondolom ismerős a számotokra ez a történet? Méltók vagyunk a halálra mert gyakran olyan dolgokat hajtunk végre amivel ki vívjuk magunknak az ítéletet, a tetteink nem Isten törvényével függnek össze mert a tetteinket az én törvényem diktálja. Az én törvényem nem azonos Isten törvényével, az én törvényemet határok szelik át. Aki át lépi ezt a határt az elutasítással találja szembe magát vagy azzal hogy majd én el döntöm kit engedek magamhoz közel, a keresztet mindennap fel kell hogy vegyük és mindennap kell hogy hordozzuk. A Galata 2:20; versében ezt olvassuk: Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem. Ezt elmondhatja minden keresztény önmagáról mert ez egy hitvallás amely az én kereszthaláláról szól, ez az amit naponta meg kell hogy tegyünk. Az én az az óember amely bűnös és szüksége van a Megváltóra, de ott van az új ember amely akkor él amikor igent mondunk őszintén Krisztusnak. Ez az igen örökre meg határozza az életünket, ez az igen egy új élet kezdete. Ezzel az igennel kifejezzük a Megváltóba vetett hitünket, ez az igen nem egy napra vonatkozik hanem minden egyes napra amíg tart a ma. Én élek te élsz mert Jézus a nagy Ő örökéletet szerzett a számunkra, ez az örökélet akkor lehet a tiéd ha te elfogadod Jézust élő Megváltódnak és elfogadod Jézus kezéből a kegyelmet és az örökéletet. Jézus az evangéliumban rá irányítja a figyelmünket Istenre: A Jn 14:7-9; Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? Aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Jézust mi is vissza tudjuk tükrözni a világnak az életstilusunkkal de Jézus ott van gondolataink középpontjában és a vágy az amikor vágyódik a lelkünk Jézus után. Vajon mi forog vágyaink tengelye körül? Az egónkkal az önimádat határát súroljuk, egyes emberek azt se tudják hogy öltözködjenek vagy mit vegyenek fel. Van egy ismerősöm aki nagyon szépnek tartja magát és azt szokta mondani hogy a szépnél is szebb vagyok, aki nála szebb az festi magát. Ezt nevezik egocentrimizmusnak, naponta meg kell tagadjuk önmagunkat meghalni az énnek és élni Jézusnak ez a fontos. Mi játszik fontos szerepet az életünkben? Az énnel való harc még nem dőlt el, a Rm 3:4; versében ezt olvassuk: Távol legyen. Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, amint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédidben, és győzedelmes légy amikor vádolnak téged. Velünk született természet az egó, nem szeretjük ha valaki megmondja az igazat. De azt szeretjük ha nekünk van igazunk és miénk az utolsó szó. Kétféle erkölcsi megnyilvánulást fedezhetünk fel a mai világban, az egyik az önigazultság a másik a farizeizmus. Hogyan ismerhetjük fel az önigazultságot? Onnan hogy az igaz ember elviseli azt ha veszít az önigazult ember nem. Az igaz ember elviseli a megaláztatást az önigazult nem, ezekben a napokban gyakoroljunk előzékenységet alázatosságot és engedékenységet embertársainkkal szemben. Ne legyünk makacsok és anyagiasak, a kísértéssel találjuk szembe magunkat ha ilyenek leszünk. Harcba hívlak szeretteim titeket, abba a harcba amely a csakazértis és az azért sem csatatéren zajlik a kihivottak mi vagyunk a kihívó maga Sátán és az ördögei. Az Efézus 4:32; versében ezt találjuk feljegyezve: Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek. Édesanyám néha szokta hangoztatni azt hogy el vagyok kényelmesedve, ne utasítsuk el az isteni szeretetet, a görög bölcsek önmegtagadó életet éltek és a remeték is, Jézus földi életében menekült a kényelem elől Mt 8:20; Néhány tanácsot szeretnék adni nektek szeretteim, most ezekben a napokban amikor tombol a járvány 1, keljetek korán mert akkor friss az elme és kezdjétek a napot igeolvasással és imával fejezzétek be, akivel tehetitek beszéljetek az igazságról alkalmas vagy alkalmatlan időben. Végezzétek el a feladataitokat álljatok ellen a fizikai vagy lelki kísértésnek. Azt gondolom hogy az élet egy nagy lecke és van mit tanuljunk. Ránk hárul a templomban végzendő feladat karitász és a máltai szeretet szolgálat. Kívánságaink megtagadása, Könnyű olyan dologról lemondani amire nincs szükségünk, de nehéz a fontosról mert az olyan kell még ízű. Még nehezebb a kívánatos dolgot meg tagadni, emlékszünk arra mi történt Édenben? A teremtés könyve 3.fejezetét olvassátok el, de itt van Jézus pusztai kísértése Mt 4; aki szereti a történelmet az tudja hogy Róma a teli gyomor miatt pusztult el. Néhány gyakorlati tanácsot szeretnék adni: Az inyencség kedvelőknek azt ajánlom hogy mondjanak le a csokiról vagy az édességről, amit a legjobban kívánsz tagadd meg magadtól: 1 Krónika 11:17-18; Kívána Dávid vízet, és monda:Óh, ki adhatna nékem innom a Betlehem kapuja előtt való forrásnak vízéből! Akkor keresztül vágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vízet meritének a Betlehem forrásából, mely a kapu előtt vala, és felvívék, és menének Dávidhoz, de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak. Olyan vágyat tagadjunk meg magunktól ami nem fontos a számunkra. Az ifjúság egyik kedvenc foglalkozását vagy kedvtelését tagadja meg magától. Anyagiak megtagadása
Péter András Máté Elizeus le mondtak mindenről az Úrért. Te miről mondasz le? Jézus értünk emberekért le mondott a mennyei dicsőségről a trónról önmagáról hogy minket megváltson, vajon lehet e önmegtagadás nélkül üdvösségre jutni? Van e hasznod abból hogy önmegtagadó életet élsz? A gazdag ifjú nem mondott le Krisztusért az anyagi helyzetéről mert szerette a pénzt. A Mt 19:27-29; versében ezt olvassuk: Akkor felelvén Péter, monda néki: Ímé mi elhagytunk mindent és követtünk téged: Mink lesz hát minékünk? Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét. És aki elhagyta házait, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit az én nevemért, mindaz száz annyit vészen, és örökség szerint nyer örök életet. Vajon megéri áldozatot hozni az Úrért? Egy teljes hét áll előttünk. Kérdezd meg magadtól azt hogy ma lemondtál e valamiről? Marcus Aurelianus sírfeliratán ezt lehet olvasni: Legyőzött másokat és önmagát. Egy igével zárom a gondolatsort: Apcsel 24:16; Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. Ámen