Páskulyné Kovács Erzsébet
A szeretet legyek

Uram! A végtelenség nagy királya vagy,
Eget, földet tartó hatalom:
Úgy szeretném, úgy könyörgök hozzád,
kérlek, ha szabad mondani: akarom!

Akarom, hogy végre tisztítsd meg a szívem,
Adj kezembe új, fehér lapot,
Hadd írhassak rája abból a sok szépből,
Amit a lelkem Tetőled kapott .

A békesség, a hűség, a szelídség
Áldáshozó útjára lépjek,
Vigyem mindenhová magammal az Írást,
Rajta a Tőled kapott pecsétet.

A szeretet, a szeretet legyek Uram,
Nagy betűvel írva, hogy lássák,
Mert én is érzem, óh, nagyon érzem
a szeretet fájó hiányát.

Nekem mindig-mindig szűken mérték,
Én sem adtam másoknak sokat.
Mert sután sikerült minden akarásom:
De, Te látod égő vágyamat.

Kívánom, hogy bennem új élet fakadjon,
Szépüljön meg minden, s jobb legyen,
Nehogy pengő érchez, zengő cimbalomhoz
legyen hasonló életem.

Tudom Uram. Tudom, hogy akarod,
Ez tesz pontot minden egyébre.
Ki mennyire és hogyan tud szeretni:
Minden törvénynek a törvénye.

Ne legyen kezdés, csak folytatás bennem,
S ami másnak látszik, az sem más:
Kimeríthetetlen, megmozdíthatatlan,
Benned gyökerező akarás.

A szeretet, a szeretet legyek Uram,
Alázatos, szelíd szeretet.
Amiből békesség és öröm fakadjon,
S áldatik általa szent neved.

Ámen

2016.Február 13.Lelki nap az Örökimádás templomban 

Felirat hozzáadása

az elhívás amit Jézus intézett a tanítványokhoz meg határozta az életüket,olyan szép hallani jöjj kövess engem és emberhalásszá teszlek.Innentől nem halakat halásznak hanem embereket,valahol el kell kezdeni az evangélium örömhírének a továbbadását és erre a megfelelő ember alkalmas a megfelelő időpontban.Itt gondolhatunk magunkra és arra hogy Jézus személyesen szólít meg minket is mert Ő az Aki meg mondja miről beszéljünk.Nem beszélhetünk arról mi történt velem tegnap nem beszélhetünk egy nyári túrázásról aminek az emléke talán még a szívünkben él.A szavakat is Jézus határozza meg és azt is ki legyen a követője,hiszen nem a tanítványok jelölték magukat válassz engem hanem a választás Jézus feladata volt.Meg látta az embereket amint hálóikat kötözgették.Nem a látáson múlt a hívás hanem azon hogy meg látta bennük azt ők alkalmassak arra hogy tovább adják az üzenetet.

Farsang az Okik klubban

A KÜLÖNÖS RUHA

Szenvedésed
Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled..

S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.

M. Feesche után németből
ford. Túrmezei Erzsébet

Kimegy a magvető,
Hinti szét a magot;
Aranyló magocskák,
Jó földbe hulljatok!

Ne útfél fogadjon,
hol a láb eltapos,
károgó madarak
éhesen lesnek ott.

Ne kemény köves föld,
szomjazó kis gyökér
bárhova indul ott,
mindenütt követ ér.
Tövises földbe se
jussatok, hulljatok,
Hol a gyom rabol el
levegőt és napot.

Égi mag, Ige-mag
hova hull, hova jut?
Annyi szív csupa gyom,
vagy kemény, mint az út.

Új szívet kérek én
Tőled, ó, Istenem,
Te segíts, hogy e szív
puha, jó föld legyen!

Túrmezei Erzsébet

Siklik a gyalu… hull a forgács. A Názáreti ács dala

A Mester megint rámmosolygott.
Siklik a gyalu. Hull a forgács.
„Csak tudnám, meddig! Évek… évek…
Mesterem, meddig ácsolunk?
Sebzett szívek epednek érted,
csodád borára ajkak szomjasak!
S mi ácsolunk, kopácsolunk
végestelen. Múlnak az évek,
siklik a gyalu, hull a forgács.
Odakinn kín, seb, jaj, nyomorgás.
Neked mindegy: harminc vagy három?
Hát nem munkálkodsz mindenáron?!”
Siklik a gyalu, hull a forgács…
„Csend! Csend! Még nem jött el az én órám.
Figyelek. Várom.
Siklik a gyalu, hull a forgács.
Emberi szándék, akarat
tíz éve – semmi.
Emberi szándék, akarat
húsz éve – semmi.
Isten egy perce – roncs világokat
újjá tud tenni.
Isten percére várni jó.
Siklik a gyalu, hull a forgács.
Míg ácsolunk, kopácsolunk,
csak érik gyógyító borunk.”
Sugarak jönnek látogatni.
Derűsen csillog minden szerszám.
Évek suhannak el fejünk felett.
Mester, szívemre száll a békéd.
Isten percére várok most veled.
Hajszoló vágyam elvetem
és csendesen, türelmesen
várom, várom.
– Odakinn kín, seb, jaj, nyomorgás. –
Múlik a harminc, jő a három.
Siklik a gyalu, hull a forgács.
Túrmezei Erzsébet