Új lakás 2. rész

Ferenc a párjával közösen egy új lakásba költözött és el hagyták a korábbi lakást. Ferenc anyósának jól teltek a napjai a városban, haza kellett utaznia mert vendégei érkeztek és addigra otthon akart lenni. Ferenc kivitte a mamát a vasútállomásra és el búcsúztak egymástól, Ferenc sietett haza a lányhoz. Otthon meglepetés várta egy ajándék csomagot kaptak, a feladó a csomagra rá írta hogy sok boldogságot. Nem tudta Ferenc hogy hova legyen az örömtől de a lány is tett róla hogy ne legyen szomorú, az új lakást kifestették és le parkettázták. Kicsomagolták a csomagot és sok minden volt benne: egy könyv ami a házasságról szólt és egy cédé amin klasszikus zenét lehetett hallgatni, a csomag feladója meg adta a módját annak hogy Ferenc és a felesége jól érezzék magukat. A lány felolvasott egy igét a Bibliából amiből Ferenc megértette hogy milyen jó ajándékot kapni, Ferenc elhatározta azt hogy ő is ahogy sokan teszik ajándékozni fog. Le mentek a városba, és a városban egy szegény sorsú emberekkel találkoztak. Ezeknek az embereknek, felajánlották a kinőtt ruhát és a cipőt amit Ferenc azért nem tudott már viselni mert kicsi volt a lábára és egy számmal nagyobbat kellett neki venni. A ruha meg azért nem ment rá mert egy kicsit meg hízott, a lány azt mondta Ferencnek hogy menjen el egy kondi terembe ahol azt remélte hogy Ferenc fogyni fog, Ferenc így is tett. Minden héten felállt a futópadra és elkezdett futni, keveset is evett és Ferenc látszólag lefogyott. A lány mármint Ferenc felesége örült annak hogy Ferenc ilyen kitartó volt hiszen nem adta fel, zajlott az esemény Ferenc és a felesége életében. Egyik nap a lány észre vette a teszt csíkon hogy terhes lett, nem merte meg mondani Ferencnek hogy babát vár de sokáig nem tudta titkolni és el mondta neki. Ferenc felkiáltott : igen apuka leszek! boldogan meg simogatta a lány pocakját amin már látszott az hogy terhes, azon tanakodtak hogyan mondják meg a mamának. Úgy sem tudják el titkolni, a lánynak eszébe jutott az hogy hívjuk fel telefonon. Így is tettek, meg szólalt a mama telefonja és a mama oda rohant a telefonhoz és fel vette. Halló ki az? kérdezte, a vejed és a lányod mondták örömmel. Örülök hogy felhívtok, végre már vártam a hívásotokat. Azt az örömhírt szeretnénk be jelenteni hogy babát vár a lányod, A mama hirtelen szóhoz sem tudott jutni. De végre meg szólalt: hogy? igen jól hallottad mondta Ferenc babát várunk. Úgy szóval lesz kis unokám? tette fel a kérdést, igen lesz bizony mondta Ferenc. Az jó mondta a mama, most nem tudok el menni hozzátok mert vendégeket várok és gyűjtöm a pénzt a tűzifára ha jön a tél és legyen mivel begyújtani. Ferenc el gondolkozott és azt mondta: mama ne aggódj télire magunkhoz veszünk téged és itt leszel velünk, de gyermekeim hogy gondoljátok azt hogy én majd hozzátok költözöm. Ferenc erre azt mondta: te is elférsz nálunk és tudod nem kis lakásban lakunk, a mama azt mondta rendben van és nagyon köszönöm azt hogy magatokhoz vesztek. El jött a tél, a mamáért elutaztak autóval és el hozták fel a városba. A mama örült hogy nem kell otthon egyedül laknia és bízott benne hogy hárman jól meg lesznek, illetve négyen hiszen várták a kis jövevényt a pocaklakót. A pocaklakó karácsonyra meg is érkezett és nem volt semmi komplikáció a szülés során, minden rendben zajlott. A mama és Ferenc be mentek a kórházba és meg nézték a kis jövevényt, Ferenc azt mondta pont olyan mint én vagyok és mama is meg jegyezte igen ez az én kis unokám. A kis unokával a lány haza mehetett és otthon volt nagy öröm, Ferenc minden este meg fürdette a kicsit és a kicsi már hozzá szokott ahhoz hogy mindig Ferenc fürdette meg. A lány nem panaszkodott, azért hogy a mama ott élt velük mert mindennap olvasott fel nekik a Bibliából és közösen énekeltek és dicsőítették a Jó Istent azért hogy rájuk tekintett. El határozták hogy a kicsit is abban a hitben nevelik fel amiben ők vannak, nem tértek le Isten útjáról, szorosan ott maradtak és igyekeztek Istenfélelmet tanúsítani azok felé akiknek nem volt hitük.

Utazás: első rész kitalált történet

A vonaton Ferenc Pestre utazott és hirtelen el aludt, a vele szemben ülő férfi kirabolta de Ferenc nem vett észre semmit. Amikor megérkezett a vonat Pestre, úgy költötte fel a kalauz hogy ébredjen fel. Ferenc felébredt de nem vette észre hogy kirabolták, le szállt a vonatról és elindult a váróterem felé. Ott találkozott egy hölggyel akivel ismeretségbe kezdett, Ferenc szívében fel lobbant a szerelem a lány iránt de tudta addig nem lehet az övé amíg feleségül nem veszi. A lányban sem fogalmazódtak meg világi érzelmek, várt addig a nagy napig amíg felesége nem lesz Ferencnek. Egy étteremben vette észre Ferenc hogy kirabolták, amikor fizetni kellett volna nem tudott mert nem volt nála annyi pénz. A lány segített rajta, nem maradt viszonzatlan Ferenc szerelme a lány iránt. Mind a ketten tudták hogy egymásra találtak, Pest nagy város és Ferenc arra gondolt hogy ki kéne venni egy szobát valahol a városban. Taxit hívott és elutazott a fogadóig ott meg köszönte azt hogy el vitték odáig, amíg utazott Istent segítségül hívta és találkozott egy ismerősével aki helyette kifizette a taxit. Fel ment az emeletre a szobájába amit az ismerős ki vett neki és ott töltötte az éjszakát. Az ismerős is meg szállt a fogadóban csak egy másik szobában, az ismerős másnap reggel közölte Ferenccel hogy ad neki annyi pénzt amennyire szüksége van. Ferenc azt sem tudta hogy köszönje meg az önzetlen segítséget, a pénzt amit kapott Ferenc elhatározta hogy bölcsen beosztja. El ment Pesten egy templomba ahol kedvesen fogadták és mondták neki hogy foglaljon helyet a padban, Ferenc le ült és közel hozzá helyett foglalt az a lány akit a vasútállomáson ismert meg. Milyen kicsi a világ gondolta és az Istentisztelet után beszélgetni kezdtek, egy testvér felajánlott Ferenc számára egy lakást amit igénybe vehet úgy ha vigyáz rá. Ferenc elfogadta kezet fogtak és el vitte a testvér a kocsiján a lakásig. Ferenc fel ment a lakásba és széjjel nézett, látta azt milyen szépen be van bútorozva. Nem gondolt soha arra hogyha fel megy Pestre ennyi önzetlen segítséget kap, volt pénze és már van lakása is. A lány egyik nap meg látogatta és beszélgettek szóba került a jövő. El jött a nyár eljegyezték egymást, a lány boldog volt. A lányhoz hasonlóan Ferenc is, nem sokkal pár hónap után Ferenc feleségül vette a lányt. Fel mentek együtt a lakásba amit birtokba is vettek és szépen be rendezkedtek, a lány boldog azóta is Ferenccel akit nagyon szeret. Azt lehet mondani hogy az 1 Mózes 2:18; beteljesült az életükben. Ferenc és a lány boldog hogy lett lakásuk. A lány meg tett mindent hogy ne romoljon el a házasságuk, el mentek együtt bevásárolni és Ferenc sikeresen le tette a kresz vizsgát, az autó vásárlásakor meg fontolták milyen kocsit vesznek mert Ferenc nem akart olyat venni amit mindig tankolni kell hanem olyat szeretett volna ami kevesebb benzint fogyaszt. Sikerült is a választás és a vásárlás így már van kocsijuk, a lány tele volt örömmel és lelkesedéssel. Ferenc fejében meg fordult az a gondolat hogy mi lenne ha le utaznának a Balatonra a rokonokhoz látogatóba, a lány beleegyezett és pár napra elmentek nyaralni. Bezárták az ajtót és le mentek a kocsihoz majd beszálltak és elindultak. Nagy volt a forgalom és Ferenc türelmetlen volt vajon mikor érnek ki a dugóból, de szerencsére ki értek. Az utazás közben a lány közölte Ferenccel hogy itt lesz nem soká egy étterem és majd álljanak meg hogy el tudja végezni a dolgát, Ferenc megállt az étterem előtt és a lány be szaladt a vécé-be. Jött is nem sokára és a kezében hozta a szendvicset amit el fogyasztottak, utána újra elindultak, Ferenc bekapcsolta a rádiót és a rádióban hallgattak egy ismerős slágert:nekem a Balaton a ríviéra. A lánynak is tetszett és elővett a táskájából egy cédé-t amit be tett a lejátszóba és dicsőítő ének hangzott el, Ferencnek is tetszett a dicsőítés. Az utazás jól telt el, szerencsésen meg érkeztek Siófokra, a rokonok már várták őket. Ferenc be állt a garázsba és fel mentek a lakásba. A lány arra gondolt hogy mivel nyár van menjenek együtt egy kicsit sétálni, el is mentek és elnyaltak egy fagyit és széjjel néztek a városban. Esteledett már az idő és haza mentek, otthon boldogan mutatták meg milyen fényképet készítettek, fürdés után le feküdtek pihenni és a lány már fáradt volt. Hamar elaludtak azt álmodták hogy egy tengerparton sétálnak fújja a szél a habokat és a lány egy nagy szívet rajzot a tengerparti homokba és a szívbe azt írta hogy tiéd vagyok örökre. Ferenc az örömtől nem tudott mást mondani csak azt hogy én is szívem. Reggel felébredtek Ferencnek eszébe jutott az álom, el mesélte a lánynak és a lány azt mondta hogy kívánom hogy így legyen. Teltek a napok és jól érezték magukat, el indultak haza. El köszöntek a rokonoktól és be ültek a kocsiba, az utazás során most nem mentek bele egy dugóba hanem szerencsésen haza értek. Otthon ki pakolták a holmijaikat és látta Ferenc hogy levelet kaptak. Kibontotta és elolvasta, az állt benne hogy hamarosan meg látogatlak titeket csók anyósod. Ferenc örült a látogatásnak remélte hogy az itt töltött idő alatt nem lesz bonyodalom, a lány is elolvasta a levelet és azt mondta hogy jön a mama, 👵 azon gondolkozott vajon mit főzzön ebédre. Nem akart olyan ebédet főzni amit nem ehetnek meg hanem tiszta ételt csinál, borsó levest főzött és hozzá kirántott padlizsánt sült krumplival a desszert 🍩 meg madártej volt. A mama 👵 elébe kiszaladt Ferenc az állomásra és a mama meg érkezett, szeretettel köszöntötte:szervusz fiam szia 👋 mama mondta. Haza érkeztek, a mama csodálkozott fiam ti itt laktok?itt lakunk igen mondta majd felmentek. A lakásba a mama amikor be lépett, látta hogy élnek a fiatalok és látta azt milyen rendezett a lakásuk, a mama helyet foglalt egy széken és arról kezdett beszélni hogy milyen volt az utazás. A fiatalok meg terítették az asztalt és rá tették a tányérokat a kanalat a kést és a villát. A mama el mondott ebéd előtt egy imát majd hozzá fogtak enni, a mama meg jegyezte nagyon finom a leves kislányom és tovább evett. Ebéd után a mama be ment a szobájába és le pihent egy kicsit, a fiatalok olvasták a Bibliát és eléjük tárult egy ige:Példabeszédek 4:20-21; Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédemre hajtsad füledet.Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Ezen az igén Ferenc el gondolkozott és el határozta azt hogy az olvasottak szerint cselekszik és él. A mama 👵 felébredt és a fiatalok azt kérdezték tőle hogy lenne e kedve egy kis város nézésre? a mama igent mondott. Felöltöztek és le mentek a kocsihoz majd el mentek a városba, a mama 👵 meg csodálta a Parlamentet és gyönyörködött a Dunában. Az egyik sétáló utca végén ott találták magukat a Szent István Bazilika előtt, a mama arra gondolt hogy ide be kéne nézni. Fel mentek a lépcsőn ami a Bazilika bejáratához vezetett és a mama látta milyen szép a templom. A fiatalok csináltak képeket és akkor érkeztek meg amikor mise volt. A mama 👵 le ült egy padba és csendesen imádkozott, a fiatalok is követték a példáját. A mise végén a mama oda ment egy plébános atyához akit kedvesen üdvözölt:dicsértessék mondta örömmel. A plébános atya emlékezett arra hogy valahonnan ismerős a mama a számára, beszélgetni kezdtek. El mondta a mama hogy pár napra nyaralni jött a gyerekekhez és most azért van itt mert el jöttek egy kis város nézésre. A plébános atya örült hogy sok év után találkozhattak és ő is el mondta azt mi történt vele azóta mióta nem látták egymást. A mama oda hívta magához a gyerekeket és bemutatta a plébánosnak. Ő a vejem ő pedig a lányom, a plébános jelezte hogy ne haragudjanak de neki menni kell mert még sok dolga van, Ferenc azt kérdezte a mamától hogy mama 👵 tudod kivel beszéltél?tudom mondta: magával a püspökkel, a mama csak lesett azt nem tudtam hogy püspök lett mondta kételkedve. És ahogy fel mentek úgy le mentek a lépcsőkön a térre. Ahogy vissza értek a kocsihoz, a mamát egy jó érzés fogta el belső békét tapasztalt amit eddig még sosem. Így telt el a mamának a városban töltött első napja.

A vadkecskék és a kecskepásztor
****************************************
A kecskepásztor minden nap hajnalban kihajtotta kecskéit a legelőre. Meglátta, hogy az ő kecskéi a vadkecskék közé keverednek, együtt legelik a friss, zamatos füvet. Örült is ennek nagyon, mert ebből a barátkozásból már lelki szemei előtt nyájának szaporulatát és növekedését vélte látni. Amikor aztán beesteledett, valamennyi kecskét behajtotta a saját barlangjába. Másnap reggel hatalmas és pusztító erejű nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani. Ez miatt az éhes állatokat otthon etette meg . A saját kecskéinek csak kevés élelmet adott, éppen csak annyit,hogy ne éhezzenek,de az idegeneknek viszont többet halmozott oda. Így szerette volna azokat magához édesgetni. Amikor a vihar elcsendesedett és véget ért, kihajtotta keverék nyáját a legelőre. A vadkecskék várakozásával ellentétben a hegyekhez érve azonnal elfutottak. A pásztor csalódott és haragos lett, hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle. A vadkecskék visszafordultak, és így szóltak:
"Éppen ezért őrizkedünk még jobban tőled. Mert, minket, akik újak voltunk nyájadban, és csak tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél. Várható, ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."
Tanulságos történet azok számára akik régi barátaiknál többre tartják azokat akiket újonnan ismernek meg. Kerüljük az olyan "barátokat" akik csak érdekből válnak azzá.