Drága szeretteim láttam hogy egyes internetes oldalak a gyűlöletre és az erőszakra buzdítanak ma lehet e békességben élni egy olyan világban amit a gonosz ural? tegnap volt alkalmam levelezni egy olyan pasival aki sajnos nem hisz Istenben és egész más nézetet vall nem úgy mint mi. Jézust képzeletbeli krisztuskának tartotta, 96 óta hiszek Istenben és nem képzeletbeli Istenben hiszek hanem egy valóságos Istenben Aki békét szeretne teremteni ezen a földön nem gyűlöletet, ha megfigyeltétek a Biblia nem a gyűlöletre sarkall hanem arra hogy először változtassunk az életmódunkon és gyakoroljunk bűnbánatot és térjünk vissza az atyai házhoz ahonnan eljöttünk. Ez a világ igen tévelyeg szeretteim mert még nem ismerte fel azt hogy a változás a legjobb megoldás, a változás akkor történik ha te elhatározod azt hogy véget vetsz annak a világi szórakozásnak amit üzöl. Miért mennél fejjel a falnak amikor van más kerülő út is, Sátán akadályokat gördít eléd csak azért hogy még véletlen se ismerd meg az élő Istent és annak Fiát a názáreti Úr Jézust. El tudom képzelni azt hogyha Pál apostol még élne igen megbotránkozna azon ami ezen a világon zajlik, szomorú vagyok hogy egyeseknek miért nincs hitük és tényként fogadom el. Azt a játékot űzik hogy csináljunk úgy mintha keresztények lennénk csináljunk úgy mintha megtértünk volna, a látszat néha csal és nem nehéz felismerni azt ki nincs a hitben és elég ha megszólal. Jézus amikor vissza jön ahogy olvassuk az evangéliumban azt kérik Istentől hogy a hegyek essenek rájuk mert félnek szembe nézni Istennel Azzal Aki ellen ma lázadnak, nem jobb lenne megbékélni Istennel és elfogadni Jézust a világ Megváltójának? miért halogatjuk még a döntést amellett hogy megtérjünk? és béke lesz kívül és belül. Az egyház ez ellen a lázadás ellen küzd, számos lehetőség van arra hogy Isten mellett huzam le a voksomat. Az első az hogy a lakóhelyem közelében elmegyek és veszek egy Bibliát olyat ami nekem tetszik és el kezdem olvasni, később rá jövök arra hogy ezt a Bibliát nekem írták és rólam van szó. Azt veszem észre hogy kezdem elhagyni a régi szokásaimat és egy égető vágyat érzek magamban Isten iránt, volt már ilyen érzésetek? ha igen akkor tudod miről van szó. A másik az hogy elkezdek járni abba a közösségbe ahol érzem hogy elfogadnak olyannak amilyen vagyok és ahogy telnek a napok és az évek végre meghozhatom azt a döntést ami egy életre szól, szeretteim mi mindannyian ezelőtt a döntés előtt állunk és újra ismételjük meg a döntést mert ez a döntés az ami át segít minket azon amibe kerültünk. Lehet lesz olyan aki támad téged azért mert Istennel jársz, de ne add fel a hited és nem téged támadnak hanem a szívedben lakó Úr Jézust. Vajon hogy tekintesz magadra? ember vagyok aki Isten nélkül él? vagy Isten gyermeke vagyok aki azért él mert Isten egy csodálatos ajándékkal ajándékozott meg az örök élet és az üdvösség és Jézussal és Benne megvan mindenünk Nélküle szegények vagyunk a Jn 3:16; verse sok erőt ad nekem és neked. Tudjátok, gyakran elcsodálkozom azon amikor azt látom hogy emberek kiállnak az emberek elé és őszintén megvallják az Úr Jézusba vetett hitüket. Nagy bátorság kell ehhez és odaszánás hiszen lelkeket akarunk megnyerni az élő Istennek, ez a terv és bízom abban hogy sikerül jó döntést hozni amit sose bánunk meg. Az élő Isten minden embernek szabad akaratot adott, én nem tehetem meg azt hogy azt csinálok az életemmel amit akarok mert az életem nem az enyém hanem Istené Akitől kaptam. Jézus drágán megfizetett a bűneimért és egyedül Neki tartozom elszámolással nem az embernek, mit csinálok azt Ő látja és a szívemet is de látja a te tetteidet is. A végső elszámolás a feltámadás után következik akkor derül ki az hogy a mennybe jutunk vagy a pokolba, éljünk úgy hogy méltók legyünk a mennyei polgárságra és vár minket az örök otthon amit Isten ígért az Őt szeretőknek.

 Sok mindent képzelünk önmagunkról ez azt mutatja hogy különbnek tartjuk magunkat embertársainknál, semmivel sem vagyok különb de egy van ami senkinek nincs nagy szívem amibe bele férnek azok akiket szeretek. A szeretet az ami ma meghatározza az életünket, a szeretet ad és nem vár viszonzást. Azt szokták mondani hogy amit kaptunk azt meg kell osszuk felebarátainkkal vagy azokkal akik ismerőseink a Facebookon, szeretek írni és a vágyam az hogy író legyek olyan akit Isten használ mint eszközt. Tudom, az írásom nem mindenkinek tetszik mert a számukra nincs benne üzenet. Amikor elkezdünk szeretni egyre jobban kezdünk hasonlítani Jézushoz ahhoz Aki arra kér hogy szeressétek egymást, szeretteim engem mindig a szeretet motivált és azt gondolom hogy szeretet nélkül az életünk üres és céltalan. Nem akarok okos lenni én csak szeretném azt az önzetlen egyszerű életet élni amibe Isten bele helyezett, nem az embereknek akarok tetszeni hanem az élő Istennek Aki elhívott hogy író legyek. Hiszem azt hogy az írás a talentumom, élek a lehetőséggel és szeretnék még köztetek áhítatot megosztani ami nem rólam szól hanem arról az Úr Jézusról Akinek köszönhetem az életemet és azt hogy átsegített a nehéz dolgokon. Emlékeztek Jeremiás prófétára? ő olyan volt mint Mózes aki elkezdett szabadkozni a küldetés elején: Jeremiás 1:4-7; Így szólt hozzám az Úr igéje: Mielőtt megformáltalak az anyaméhben már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek. De én ezt válaszoltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok! Az Úr azonban ezt mondta nekem: Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Láthatjuk Jeremiás vagy Mózes esetében azt hogy nem azt mondták amit ők akartak hanem azt amit Isten akart üzenni általuk, ha én elkezdek olyan dologról írni ami nem Isten felé vezet titeket az okoskodás és nem lenne benne semmi olyan ami bátorítana titeket. Hagyom azt hogy Isten használjon fel engem arra hogy az Ő üzenetét tegyem közzé az Ő dicsőségére és a ti épülésetekre, Isten számára nem az a fontos hány éves vagy hanem az hogy menj az emberek közzé és mond el nekik azt mit tett az életedben és hogyan változott meg az életed. Rajtad múlik engedelmeskedsz e a kérésnek vagy nem, a Lk 9:57-62; verseivel zárom a gondolatot.