Utazás: első rész kitalált történet

A vonaton Ferenc Pestre utazott és hirtelen el aludt, a vele szemben ülő férfi kirabolta de Ferenc nem vett észre semmit. Amikor megérkezett a vonat Pestre, úgy költötte fel a kalauz hogy ébredjen fel. Ferenc felébredt de nem vette észre hogy kirabolták, le szállt a vonatról és elindult a váróterem felé. Ott találkozott egy hölggyel akivel ismeretségbe kezdett, Ferenc szívében fel lobbant a szerelem a lány iránt de tudta addig nem lehet az övé amíg feleségül nem veszi. A lányban sem fogalmazódtak meg világi érzelmek, várt addig a nagy napig amíg felesége nem lesz Ferencnek. Egy étteremben vette észre Ferenc hogy kirabolták, amikor fizetni kellett volna nem tudott mert nem volt nála annyi pénz. A lány segített rajta, nem maradt viszonzatlan Ferenc szerelme a lány iránt. Mind a ketten tudták hogy egymásra találtak, Pest nagy város és Ferenc arra gondolt hogy ki kéne venni egy szobát valahol a városban. Taxit hívott és elutazott a fogadóig ott meg köszönte azt hogy el vitték odáig, amíg utazott Istent segítségül hívta és találkozott egy ismerősével aki helyette kifizette a taxit. Fel ment az emeletre a szobájába amit az ismerős ki vett neki és ott töltötte az éjszakát. Az ismerős is meg szállt a fogadóban csak egy másik szobában, az ismerős másnap reggel közölte Ferenccel hogy ad neki annyi pénzt amennyire szüksége van. Ferenc azt sem tudta hogy köszönje meg az önzetlen segítséget, a pénzt amit kapott Ferenc elhatározta hogy bölcsen beosztja. El ment Pesten egy templomba ahol kedvesen fogadták és mondták neki hogy foglaljon helyet a padban, Ferenc le ült és közel hozzá helyett foglalt az a lány akit a vasútállomáson ismert meg. Milyen kicsi a világ gondolta és az Istentisztelet után beszélgetni kezdtek, egy testvér felajánlott Ferenc számára egy lakást amit igénybe vehet úgy ha vigyáz rá. Ferenc elfogadta kezet fogtak és el vitte a testvér a kocsiján a lakásig. Ferenc fel ment a lakásba és széjjel nézett, látta azt milyen szépen be van bútorozva. Nem gondolt soha arra hogyha fel megy Pestre ennyi önzetlen segítséget kap, volt pénze és már van lakása is. A lány egyik nap meg látogatta és beszélgettek szóba került a jövő. El jött a nyár eljegyezték egymást, a lány boldog volt. A lányhoz hasonlóan Ferenc is, nem sokkal pár hónap után Ferenc feleségül vette a lányt. Fel mentek együtt a lakásba amit birtokba is vettek és szépen be rendezkedtek, a lány boldog azóta is Ferenccel akit nagyon szeret. Azt lehet mondani hogy az 1 Mózes 2:18; beteljesült az életükben. Ferenc és a lány boldog hogy lett lakásuk. A lány meg tett mindent hogy ne romoljon el a házasságuk, el mentek együtt bevásárolni és Ferenc sikeresen le tette a kresz vizsgát, az autó vásárlásakor meg fontolták milyen kocsit vesznek mert Ferenc nem akart olyat venni amit mindig tankolni kell hanem olyat szeretett volna ami kevesebb benzint fogyaszt. Sikerült is a választás és a vásárlás így már van kocsijuk, a lány tele volt örömmel és lelkesedéssel. Ferenc fejében meg fordult az a gondolat hogy mi lenne ha le utaznának a Balatonra a rokonokhoz látogatóba, a lány beleegyezett és pár napra elmentek nyaralni. Bezárták az ajtót és le mentek a kocsihoz majd beszálltak és elindultak. Nagy volt a forgalom és Ferenc türelmetlen volt vajon mikor érnek ki a dugóból, de szerencsére ki értek. Az utazás közben a lány közölte Ferenccel hogy itt lesz nem soká egy étterem és majd álljanak meg hogy el tudja végezni a dolgát, Ferenc megállt az étterem előtt és a lány be szaladt a vécé-be. Jött is nem sokára és a kezében hozta a szendvicset amit el fogyasztottak, utána újra elindultak, Ferenc bekapcsolta a rádiót és a rádióban hallgattak egy ismerős slágert:nekem a Balaton a ríviéra. A lánynak is tetszett és elővett a táskájából egy cédé-t amit be tett a lejátszóba és dicsőítő ének hangzott el, Ferencnek is tetszett a dicsőítés. Az utazás jól telt el, szerencsésen meg érkeztek Siófokra, a rokonok már várták őket. Ferenc be állt a garázsba és fel mentek a lakásba. A lány arra gondolt hogy mivel nyár van menjenek együtt egy kicsit sétálni, el is mentek és elnyaltak egy fagyit és széjjel néztek a városban. Esteledett már az idő és haza mentek, otthon boldogan mutatták meg milyen fényképet készítettek, fürdés után le feküdtek pihenni és a lány már fáradt volt. Hamar elaludtak azt álmodták hogy egy tengerparton sétálnak fújja a szél a habokat és a lány egy nagy szívet rajzot a tengerparti homokba és a szívbe azt írta hogy tiéd vagyok örökre. Ferenc az örömtől nem tudott mást mondani csak azt hogy én is szívem. Reggel felébredtek Ferencnek eszébe jutott az álom, el mesélte a lánynak és a lány azt mondta hogy kívánom hogy így legyen. Teltek a napok és jól érezték magukat, el indultak haza. El köszöntek a rokonoktól és be ültek a kocsiba, az utazás során most nem mentek bele egy dugóba hanem szerencsésen haza értek. Otthon ki pakolták a holmijaikat és látta Ferenc hogy levelet kaptak. Kibontotta és elolvasta, az állt benne hogy hamarosan meg látogatlak titeket csók anyósod. Ferenc örült a látogatásnak remélte hogy az itt töltött idő alatt nem lesz bonyodalom, a lány is elolvasta a levelet és azt mondta hogy jön a mama, 👵 azon gondolkozott vajon mit főzzön ebédre. Nem akart olyan ebédet főzni amit nem ehetnek meg hanem tiszta ételt csinál, borsó levest főzött és hozzá kirántott padlizsánt sült krumplival a desszert 🍩 meg madártej volt. A mama 👵 elébe kiszaladt Ferenc az állomásra és a mama meg érkezett, szeretettel köszöntötte:szervusz fiam szia 👋 mama mondta. Haza érkeztek, a mama csodálkozott fiam ti itt laktok?itt lakunk igen mondta majd felmentek. A lakásba a mama amikor be lépett, látta hogy élnek a fiatalok és látta azt milyen rendezett a lakásuk, a mama helyet foglalt egy széken és arról kezdett beszélni hogy milyen volt az utazás. A fiatalok meg terítették az asztalt és rá tették a tányérokat a kanalat a kést és a villát. A mama el mondott ebéd előtt egy imát majd hozzá fogtak enni, a mama meg jegyezte nagyon finom a leves kislányom és tovább evett. Ebéd után a mama be ment a szobájába és le pihent egy kicsit, a fiatalok olvasták a Bibliát és eléjük tárult egy ige:Példabeszédek 4:20-21; Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédemre hajtsad füledet.Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Ezen az igén Ferenc el gondolkozott és el határozta azt hogy az olvasottak szerint cselekszik és él. A mama 👵 felébredt és a fiatalok azt kérdezték tőle hogy lenne e kedve egy kis város nézésre? a mama igent mondott. Felöltöztek és le mentek a kocsihoz majd el mentek a városba, a mama 👵 meg csodálta a Parlamentet és gyönyörködött a Dunában. Az egyik sétáló utca végén ott találták magukat a Szent István Bazilika előtt, a mama arra gondolt hogy ide be kéne nézni. Fel mentek a lépcsőn ami a Bazilika bejáratához vezetett és a mama látta milyen szép a templom. A fiatalok csináltak képeket és akkor érkeztek meg amikor mise volt. A mama 👵 le ült egy padba és csendesen imádkozott, a fiatalok is követték a példáját. A mise végén a mama oda ment egy plébános atyához akit kedvesen üdvözölt:dicsértessék mondta örömmel. A plébános atya emlékezett arra hogy valahonnan ismerős a mama a számára, beszélgetni kezdtek. El mondta a mama hogy pár napra nyaralni jött a gyerekekhez és most azért van itt mert el jöttek egy kis város nézésre. A plébános atya örült hogy sok év után találkozhattak és ő is el mondta azt mi történt vele azóta mióta nem látták egymást. A mama oda hívta magához a gyerekeket és bemutatta a plébánosnak. Ő a vejem ő pedig a lányom, a plébános jelezte hogy ne haragudjanak de neki menni kell mert még sok dolga van, Ferenc azt kérdezte a mamától hogy mama 👵 tudod kivel beszéltél?tudom mondta: magával a püspökkel, a mama csak lesett azt nem tudtam hogy püspök lett mondta kételkedve. És ahogy fel mentek úgy le mentek a lépcsőkön a térre. Ahogy vissza értek a kocsihoz, a mamát egy jó érzés fogta el belső békét tapasztalt amit eddig még sosem. Így telt el a mamának a városban töltött első napja.